„SALUS AEGROTI, SUPREMA LEX ESTO”

Részletek Hankiss János és Leövey András Belklinika történeti munkája alapján:

1912-ben egy a Ferencz József kézjegyével ellátott törvénycikk alapján: „Debrecenben… tanszabadsággal felruházott magyar királyi tudományegyetem állíttatik fel.” A tudományegyetem orvosi karán hivatalosan 1921. november 5-én vette kezdetét az oktatás. 1921/22-es tanév első félévében 168, a második félévben pedig 210 hallgató (köztük 20 nő) vett részt.

A Belklinika élére 1921-ben Csiky József (1881–1929) egyetemi tanár nyert kinevezést, aki a belgyógyászat oktatását még abban az évben megkezdte az Auguszta Szanatóriumban. Az 1923/24-es tanévet azonban már az időközben elkészült (jelenlegi) I. sz. Belklinika épületében kezdhette. Csiky célkitűzésének tekintette, hogy a klinika-telepet jól képzett, saját nevelésű ápolónőkkel lássa el, ezért kezdetben tanfolyamokat indított ápolónők részére, majd 1925-ben pályázati úton nyert tőkével ápolónőképző alapítványt létesített. Innen indult a Testvérképző (Zöldkeresztes) Intézet meglapítása, melyhez 1927-ben internátussal egybekötött egyemeletes épületet építtetett (jelenlegi Urológiai Klinika). Ezt követően Szociális Ambulanciát létesített, külön a célnak megfelelően képesített nővérek vezetésével. A debreceni Egyetemi Atletikai Club sportolói részére pedig hazánkban elsőként sportorvosi ellátást szervezett.

1930-ban Dr. Fornet Bélát nevezték ki a Belklinika vezetésére, aki 1966-ban bekövetkezett haláláig vezette az 1950-ben I-es számmal ellátott klinikát.

1950-ben az új oktatási reform következtében a vidéki egyetemeken is II. sz. Belgyógyászati- és Sebészeti Klinikákat létesítettek elsősorban a belgyógyászati és sebészeti propedeutika oktatása okán. 1950-ben Debrecenben Petrányi Gyula – a magyar belgyógyászat kiemelkedő alakja – vezetésével alakult meg a II. sz. Belklinika. Számos új profilnak a megalapozása fűződik a nevéhez egyetemünkön, melyekkel a betegellátás szintjét és minőségét nemzetközi szintre emelte, sőt bizonyos területeken (klinikai immunológia, nefrológia, izotópterápia) meg is haladta. Petrányi professzor egyik szíve szerinti, dédelgetett gyermeke a Nefrológia volt. A korai és helyes diagnózis érdekében szükségesnek tartotta a vesebiopszia bevezetését, s hazánkban elsőként Ő végzett sikeres vesebiopsziát. Endes Pongrác professzorral e témában együttműködve fejlődött a nefrológiai profil, járó-, majd fekvőbeteg-ellátással, melynek eredményeképpen később (1970-ben) az I. sz. Belklinika bázisán kezdte meg hazánkban elsőként működését művese állomás.

1954-ben jött létre az első Immunológiai Laboratórium, ahol 1967-től az immunológiai kutatások és a betegellátás céljait szolgáló, legújabb, elsősorban celluláris típusú immunológiai módszerek kerültek beállításra. Mindeközben az országosan másodikként létesített Izotóp Laboratóriumban elsősorban pajzsmirigy diagnosztika és vörösvérsejt élettartam meghatározások kezdődtek, melyek tulajdonképpen elvezettek egyetemünkön a nukleáris medicina megalapozásához.

Az immunológiát Gasztroenterológiai Laboratórium és szakgondozás létesítése követte 1959-ben. Az itt tevékenykedő igen aktív és produktív munkacsoport tagjai voltak többek között: Jávor Tibor, Mózsik Gyula, Dobi Sándor. Ezután pedig Cytogenetikai Laboratórium szervezésére került sor 1960-ban, melynek tevékenységében Nagy Sándor szerzett elévülhetetlen érdemeket. Megindította az emberi csontvelősejtek tenyésztését és itt történt hazánkban az első diagnosztikus humán kromoszóma vizsgálat is Klinefelter szindrómában.

Leövey András és Petrányi professzor urak nevéhez fűződik a hetvenes nyolcvanas évek alap belgyógyászati tankönyve. Leövey András az endokrinológia egyik magyarországi úttörője, a pajzsmirigy kutatás kiváló szakértője. Vezetése alatt számos belgyógyászati terület vált ma is működő önálló területté. Tanítványai, munkatársai ma is működő tanszékek meghatározó vezető orvosai: Paragh György anyagcsere betegségek, Nagy Endre, Sztojka Ilona, Fórizs Erzsébet, Boda Judit, Balázs Csaba és Kálmán Károly  endokrinológia, Bakó Gyula endokrinológia és geriátria, Kovács Péter klinikofarmakológia, Baffy György és Várvölgyi Csaba gasztroenterológia, Kakuk György, Kurta Gyula, Lőcsey Lajos, Wórum Imre, Mátyus János nephrológia, Wórum Ferenc, Polgár Péter, Fülöp Tibor kardiológia.

A III. sz. Belklinika (elődje a Petrányi Gyula kezdeményezte belgyógyászati osztály volt) 1975-ben kezdte meg működését Szegedi Gyula vezetésével, az Auguszta főhercegnő támogatásával épített tüdőszanatórium részeként. 1982-ben már különálló klinikaként működött. A belgyógyászaton belül egyre inkább a klinikai immunológia, reumatológia, hematológia, kardiológia, angiológia, gasztroenterológia határozta meg a Klinika profilját.

Az intézet életében minőségi változást hozott az 1998-ban átadott új épületrész, majd a 2005-ben felépült járóbeteg szakrendelő.

2000-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetem, s vele együtt az I. Belklinika ismét a Debreceni Egyetem szerves részévé vált. 2002-ben pedig a három belklinika összevonásával megalakult a Belgyógyászati Intézet, amelynek igazgatójává Udvardy Miklós professzort választották.